Balett szótár. Táncművészet.
Táncok és tánc szakkifejezések magyarázata.

ÉFFACÉ - nyílt testhelyzet, amelynél a lábak nem keresztezik egymást és az egész alak, a karok is, kitárt helyzetben vannak.

ELEVACIÓ, FR.: ÉLÉVATION - a levegőbe emelkedés képessége, a táncosnok értékes tulajdonsága, amely a levegőben való táncolás, a repülés látszatát képes adni.

ENCHAÍNEMENT - a táncmozdulatok és motívumok művészies és kifejező összekapcsolása.

ENTRÉE - a táncosok színpadra való belépése, tánccsoportok bevonulása. A XVII-XVIII. századi udvari balettekben a jelenetet, a felvonást jelenti.

ENTRECHAT - nem túl magas ugrás két lábon, amely közben a kinyújtott lábfejek négyszer, hatszor, nyolcszor keresztezik egymást, miközben szabályozott rendben, felváltva elöl és hátul, finoman egymáshoz ütodnek; eszerint entrechats quatre, six, huit a neve. A balett-tánc egyik legragyogóbb díszítése. Az entrechats dix-t, a tízes fokot, csak a kivételes tánctehetségek tudják kivitelezni (Nizsinszkij, Vasziljev, Nurejev és mások). Nem az ütések számában, hanem a gyorsaságban és a könnyedségben rejlik a művészi hatás titka.

ÉPAULEMENT - a vállak és a fej forgatása és annak szabályai. A táncművészet minden ágában az egyik legfontosabb plasztikai alapkövetelmény. A klasszikus balettben Cecchetti és Va-ganova módszere nyolc irányt vesz alapul és ezzel megkönnyíti fej- és vállmozdulatok pontos beállítását, beidegzését és előadását.

EVOLÚCIÓ, FR.: ÉVOLUTION - szóló- és csoporttáncok egymásból való folyamatos kibontakoztatása, fejlesztése. A szó eredeti "fejlődés" értelmétől némileg eltér.

ÉTENDU, TENDU - nyújtott.