Romantikus balett. Giselle. Adolphe Adam |
|
||||
|
Balett Giselle. Adolphe Adam. Zeneszerző.Adolphe Adam (1803-1856) - a múlt század első felének francia színpadi zeneszerzői között szerényebb helyet foglal el. 53 könnyű fajsúlyú operája közül ma már egyet sem játszanak. Neve a Giselle című (1841) balett-tel kapcsolatban maradt fenn. Adam nem nagyon törődött azzal, hogy dallamai eredetiek, harmóniái teltek, a darab egyes részei drámaiak legyenek, de jól ismerte a balettszínpad követelményeit és a korabeli francia operákból merített reminiszcenciáit ügyesen tudta a balett számára hasznosítani. 1871-ben megjelent, posthumus önéletrajzában (Sou-venirs d'un musicien) bevallja, hogy nem érdekli kollégáinak és a kritikusoknak lesújtó véleménye, mert csak az érdekli, hogy a balettmesterek frissnek és szépnek találják ötleteit s a balettművészet kedvéért szívesen magára vállalja a "megalázó" balettkomponista elnevezést. A romantikus balettmesterek lelkesedtek Adam zenéjéért, mert támaszul szolgált koreográfiájukhoz, s a táncosnők hálásak voltak neki azért, hogy igénytelen zenéjével nem vonta el a figyelmet gyönyörű szólóiktól.A tánctechnika gyors előretörése tehát már ekkor - a romantikus balettek fénykorában - a balettzene későbbi hanyatlásának csíráját hordta magában. A komoly zeneszerzők felfigyeltek erre a mozzanatra. Wagner is éppen emiatt támadta meg Adamot, de a balettzene elsekélyesedését ezek a támadások nem tudták megakadályozni. Igaz, hogy a Giselle-ben előforduló mazurkák, valse-ok nem valami eredetiek, de arányosan tagoltak és tökéletesen táncszerűek, dallamosak. A vezérmotívumok, a ritmusképletek szilárd támaszt nyújtanak a koreográfusnak, táncosoknak egyaránt. A pantomimikus drámai és költői részleteket hangulatosan festik alá és ennél többre nem is tartanak igényt. Sajnos, a Beethoven Prométheusz és Delibes Coppéliája között eltelt időszakban ennél jobb balettzenét nem írtak. |
|
||
|
||||
|