|
|
Romantikus balett. Giselle. Adolphe Adam |
|
|
||||
|
|
Balett Giselle. A balett szövegeGiselle - régi magyar színlapokon Gizella - jellegzetesen romantikus baletthősnő. A darab első felében még eleven életvidám parasztlány, aki később szerelmi bánatában elpusztítja önmagát, a darab második felében már mint misztikus túlvilági árnyalak: vilii lebeg a színpadon.A villik mondabeli kísértet-menyasszonyok, akik hűtelen földi kedvesükért éjfélkor feljönnek sírjukból, holdfényes völgyekben, erdőkben, csapatokba verődve imbolyognak, amíg arra nem vetődik, akire várnak. Addig nem tudnak megnyugodni, amíg halálos táncba nem csalogatják, halálra nem táncoltatják a hűtlent. A villi-mondát Théophile Gautier barátjától, Heinrich Heine, nagy német költőtől hallotta és Verney Saint Georges-zsal, a párizsi Opera gyakorlott szövegírójával együtt dolgozta át balett-té. Gautier - akit Baudelaire "a francia irodalom mágusának" nevezett - fantáziáját csak a táncoló villik holdfényes birodalma foglalkoztatta, valami hátborzongatóan gyönyörű balettet szeretett volna létrehozni, aminek nincs is értelme, illetve egyetlen értelme eszményképének, az elérhetetlen Carlotta Grisinek lebegő, táncoló árnyalakja lett volna. Saint Georges azonban, hogy a közönség a balettből értsen is valamit, reális előzményként egy tragikus falusi történetet csatolt eléje. Ezáltal a drámai követelményeknek megfelelő romantikus balettlibretto keletkezett, amelyben a romantikus tánc mindkét vívmánya: a nemzeti karakter-tánc, a való élet ábrázolása és a lebegésszerű spicc-tánc, az akkori izgató, lidérces misztika egyetlen lehetséges kifejezője is helyet kapott. A balett bemutatója - 1841-ben - Gautier-nak oly nagy sikert hozott, hogy ezután már nemcsak balettkritikákat és esztétikai tanulmányokat írt, hanem ünnepelt balett-szövegíróvá lépett elő. A keleti mesevilágból merítette később Peri és Sakuntala című balettjeinek témáját, a romantikus balerinák egész csillagkoszorúját ünnepelte dicsőítő verseiben. Taglioni, Elssler és főként "ibolyaszemű Egereá"-jának, Carlotta Grisinek a művészetét senki sem jellemezte nála találóbban. Jankó betyár címen magyar tárgyú balett-pantomim-szöveget is írt, amit 1858-ban a párizsi Port Saint Martin színházban mutattak be. |
|
||
|
|
||||
|
||||